Bori és Bence egyszerre ébredtek fel, mint eddig minden áldott reggel. Ha netán valamelyik előbb kelne fel, mindig visszaalszik és félszemmel figyeli a másikat, hogy aztán teli mosollyal együtt tudjanak ébredni. Ez a nap végtelenül különleges volt a számukra, hiszen aznap voltak mindketten öt évesek. Egy ikerpár életében ez igen csak nagy esemény. Ketten együtt már tíz évesek, ami nagyon nagy szó. Tavaly még csak 8 évesek voltak, de idén. Hűha. Érettebbnek, felnőttebbnek érezték magukat, mint eddig bármikor. Óriási kiáltással kiugrottak az ágyból és pizsamában, bezsongva berohantak a szülőkhöz. Hajnali 5 óra volt.
Anyuci gyorsan felpattant és kitessékelte a csemetéket a szobából, mert ha Apuci felébred, akkor ott lesz nemulass.
Az tudvalevő, hogy a gyerekek, főként, ha születésnapjuk is van ilyenkor már nem visszaaltathatóak, így ezzel nem is próbálkozott. A körbeugrálásra és a fülsiketítő "szülinapunkvan" kiáltásokra már fel volt készülve. Kivette a hűtőből a vajat, a lekvárt, a mézet, és megkent pár szelet kakaós kalácsot. Mellé kakaót főzött. Porból. Ez volt a szülinapi reggeli. Az ikrek bevetették magukat a TV elé, és vígan lakmároztak, miközben a kedvenc meséjüket nézték. Most Bence is nézhette, nem volt büntetésben. Ma nem.
Anyuci boldog volt, mert már tudta, hogy milyen torta kerül délután az asztalra. Ez nem volt általában így. Az utóbbi születésnapokon bolti torta volt, de se a gyerekek, se Terimama nem szerette. Igaz, Terimama semmit nem szeretett, csak a saját főztjét. Persze nem főzött már, mert hát a dereka... De ezek a torták valóban nem voltak igaziak.
Szóval Anyuci elhatározta, hogy most valami valódit csinál, ahogy régen az ő Anyucija. Persze nem értett hozzá, hogyan kell tortát sütni, mitől lesz könnyű a tészta, mitől emelkedik úgy fel, hogy kerül bele csoki, meg rá is. Szóval nagyon távol állt tőle a sütés.
Pár nappal az ikrek születésnapja előtt elindult, hogy felkeresse azt az embert, aki segíthet neki. Már nem volt olyan nehéz elérni Gour-Mant, mint régebben, mindenki tudott róla. Így csak fel kellett szállnia a trolira, elmenni a végállomásig, ott a kisutcán felsétálni egészen a zöldházig, kétszer jobbrafordulni, majd egyszer balra, és a sarkon az üvegajtón becsöngetni. Itt lakott az ő kedves barátnője, a Zsófi. Na, ő tudja, hogy kell elérni azt az embert.
Egy réges régen bezárt étteremben találkoztak. Nem vihette haza, mert mit szólna Apuci. Ez így lesz jó, meg lehet így is tanulni. Muszáj lesz, különben Terimama megint egész este csak károgni fog. Na, azt már nem.
Gour-Man pedig mesélt. Mert ahogy ő magyarázza a receptet, az mesélés. Ízzel, lélekkel, hogy Anyuci látta maga előtt a folyamatot, érezte az illatot.
Végül pedig elsajátított egy csodát. A Málnapudingos áfonyás csokitortát:
6 főre a következő hozzávalók szükségesek:
- 10 dkg étcsokoládé
- 5 dkg vaj
- 6 dkg cukor
- 2 tojás
- 6 dkg liszt
- csipet só
- 2 tk sütőpor
- 30 dkg málna
- 1 tasak főzés nélküli vaníliás pudingpor
- egy kis doboz áfonya
Az apróra tört csokit a vajjal vízfürdőn megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a két tojás sárgáját (a fehérjét különszedjük, majd még szükség lesz rá), a cukrot is beleszórjuk a csillogósan barna krémünkbe, és jó alaposan, már-már habosra összekeverjük. Ezután hozzákeverjük a lisztet és a sütőport is. Ha ezzel készen vagyunk egy nagyon fényes, sűrű, izgalmas csokimasszát kapunk. A tojásfehérjéből igazi kemény habot verünk, és szépen apránként óvatosan a masszához keverjük.
Ezután a masszát sütőpapírral kibélelt, vagy kivajazott tortaformába öntjük és 160 °C-ra előmelegített sütőben kb 20-30 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy alaposan átsült-e a tészta (beleszúrjuk, ha nem lesz maszatos a pálcika, akkor nyertünk).
Miközben kihűl a tésztánk, a málnát alaposan összetörjük, és a pudingporral összekeverjük. Ezáltal egy igazán kiváló málnakrémet kapunk, amit gyönyörűen fel tudunk kenni a tortára.
Ezt követően áfonyaszemekkel körbeszórjuk a tetejét, és már készen is vagyunk. A tészta kellemesen csokis, a krém izgalmasan savanykás. Más nem kell egy igazi tortához!
Gour-Man tökéletesen át tudta adni a tortasütés egyszerű, de mégis különleges fortélyait. Anyuci nagyon hálás volt immáron kedvenc hősének, aki habár nem sokat beszélt, de mégis sokat mondott.
Búcsúzóul Anyuci megölelgette, megpuszilgatta, de csak annyira, hogy Gour-Man elpiruljon kicsit.
-Váljék egészségükre! Nagyon boldog születésnapot! - mondta, és kihátrált az étterem hátsóbejáratán.
Anyuci tudta, hogy ezzel nyerni fog. Boldogan szaladt bevásárolni, és közben folyamatosan mondogatta magában a lépéseket. Hiszen ez nem is bonyolult. A gyerekektől megörökölt telimosollyal kezdett neki az előkészületeknek, hogy miközben a gyerkőcök ismét elaludtak a TV előtt megsüthesse a szülinapi tortát.
To be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése