Kovács Albertről mindenki tudta, hogy remekül főz. Barátai vele példálóztak, mindenkori barátnői büszkék voltak rá, anyukák hozzá jártak receptért. Ő volt BezzegAlbi. Albert pedig élvezte ezt. Szerette a népszerűséget, hogy őrá mindig lehet számítani, hogy volt valaki.
Az, hogy magától sosem tudott főzni, azt már nem zavarta. Receptes volt ő mindig is. Persze ezt senki nem tudta. Kottából főzött. Értette, érezte a szakácskönyvek betűit. Ízlelte a leírt szavakat, mélyen szippantva olvasgatta a hozzávalókat.
Egy forró nyári napon BezzegAlbi éppen hazafelé tartott a piacról, amikor az lakástulajdonosok legnagyobb félelmével találta szembe magát: ajtó feltörve, lakás kipucolva. Mivel régen rendszeresen olvasott krimit, rögtön tudta, hogy betörtek hozzá. Azt is rögtön észrevette, hogy oda lett minden receptkönyve, jegyzete. Az, hogy hol van a TV, a HiFi, meg a többi masina, annyira nem is tűnt fel neki. De a receptek! Az élete, a renoméja. Belépett a konyhába, és felpakolta az asztalra a bevásárlást: 2 szép nagy csirkemell, lilahagyma, bacon, fokhagyma, vaj, sajt, méz, balzsamecet, fahéj, valamint egy kis fröccsnek való a meleg miatt.
Bekeverte a fröccsöt, amíg még hideg a szóda, és elkeseredetten leült a konyhakőre. Mit is akartam én főzni? Mi is volt a receptben? Hát ez volt az ő átka: nincs recept, nincs BezzegAlbi. A problémát csak tetézte, hogy cselekednie kellett, mert a hűtőt is elvitték, a csirke pedig nem várhat. A lakás ügyével majd ráér utána foglalkozni, elvégre az nem romlik meg.
A második üveg bor elfogyasztása után, merthogy természetesen többet vett a nagy melegre való tekintettel, még mindig a konyhakövön ült, mellette a csirke, hogy az is hűljön valamelyest, és egyre tompábban kattogott az agya. Fogalma sem volt, mit kell kezdeni az alapanyagokkal, hogyan kell recept nélkül dolgozni. Bizony, bajban volt.
Arra ébredt, hogy kopognak. Ez azért volt érdekes, mert nem volt már zár az ajtón, sőt szinte ajtó sem volt. Készséggel kinyitotta, és azon már meg sem lepődött, hogy az egyre híresebb és kedvelt szuperhős, Gour-Man áll az ajtajában.
- Hát te meg?
- Jöttem segíteni.
- Hol jártál eddig? Azt mondták, eltűntél és már nem segítesz az embereknek.
- Dolgom volt, de visszatértem. - a visszatértem szót sokáig visszhangozták az üres falak.
Ezzel le is rendezték ezt a kérdést, és munkához is láttak. Hősünk természetesen hozott friss csirkét, mert amit Albert hozott, már nem volt igazán friss. Felhörpintették a maradék kis fröccsöket, és átbeszélték, hogy az alapanyagokból mit lehet összehozni: sajttal töltött csirkemell bacon kabátban, hagymalekvárral és kukoricás rizzsel. Albertnak már derengett valami, de lehet, hogy csak a fröccs okozta ezt.
Gour-Man pedig összerakta a hozzávalókat (4 főre):
A csirkéhez:
2 teljes filézett csirkemell
30 dkg trapistasajt
8 szelet bacon
4-5 gerezd fokhagyma
só, bors
A hagymalekvárhoz:
1 kg lilahagyma
2 ek vaj
4 ek méz
3 ek balzsamecet
1 ek só
2 kk kakukkfű
1 kk fahéj
2 dl víz
2 dl száraz vörösbor
A húst alaposan megmossuk, megtisztítjuk, majd kiklopfoljuk. A sajtot felkockázzuk.
A jól kilapított húsokat sóval, borssal befűszerezzük, ráhelyezünk egy keveset a sajtból, majd batyut formálunk belőle, amit bacon szeletekkel csomagolunk be.
Tepsibe helyezve kis pohár vizet öntünk alá, fokhagyma gerezdekkel pakoljuk körbe, és 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 30-40 perc alatt pirosra sütjük. A bacon pirulása és a hús villával való ellenőrzése nélkül ne vegyük ki a sütőből!
A sütési idő tökéletesen elég a hagymalekvár elkészítéséhez:
A hagymát szeletekre vágjuk, vajon elkezdjük párolni. Amikor már puha, ráöntjük a mézet és kicsit karamellizáljuk vele. Ezt követően a balzsamecettel megrottyantjuk, és a fűszerekkel alaposan átkeverjük. Nem marad más hátra, mint felönteni vízzel és borral, és jó alaposan (kb. 20 perc) készre főzni.
Igény szerint kukoricás rizzsel tálaljuk.
BezzegAlbi érezte, hogy visszatért az életkedve. Mit neki az üres lakás, ha ilyen csoda került az asztalára! Gyorsan leírta a receptet, és elhatározta, hogy mostantól meg is fogja őket tanulni.
Gour-Man pedig lehörpintett még egy pohárka fröccsöt, a nagy meleg miatt, és indult is tovább.
- Most már ugye itt maradsz? - kérdezte Albert a jegyzeteiből felnézve.
- Maradok. - hangzott a szerény válasz
- Köszönöm!
- Váljék egészségedre!
To be continued....
Baconbe tekerve! Jeejee
VálaszTörlés