2012. október 29., hétfő

12. fejezet, avagy a Bezzegapu

Amióta elvált, Ferencünk nem igazán találta a helyét. Az asszonynál maradt a két gyerek, Ádám és Peti, és csak kéthetente töltöttek nála egy hétvégét. Ez igencsak nehéz váltás egy 10 éves szoros családi élet után, de hát ez van. Ha menni kell, hát menni kell. Ferencünk majd megtalálja a maga boldogságát újra. Addig pedig marad a kéthetente való feltöltődés. Jelenleg ez volt számára az egyetlen örömforrás: a Srácok.

Ferencünk mindig lázasan készült ezekre az alkalmakra. Kéthetente kitakarított, mosott, új játékokat vett. Egyetlen egy baj volt mindig is, nem igazán tudott mit adni a gyerekeknek enni. Két napig nem tudnak pizzát, vagy hamburgert enni, mert meglepő módon megunják. Az utóbbi időkben a Srácok hoztak maguknak elemózsiát. Ferencünknek természetesen nem csomagolt az anyjuk. Arról nem is beszélve, hogy egyre inkább állandósultak a "Bezzeganyu" kezdetű történetek, amiknek szintén véget akart vetni, mert nem nagyon élvezte ezeket érthető módon. "Bezzegapus" történeteket akart.

Ezen felbuzdulva a takarítás és hasonló rituálék után nekilódult, hogy bevásároljon mindent, ami a sütés-főzéshez kell. Miután beszerezte az alap konyhai eszközöket, mint a sütő, meg a különböző edények, neki indult az élelmiszer beszerzés legendásan kellemes körútjára.
A baj az volt, hogy azt sem tudta, merre, hogyan, mit, mennyit, miért. Miközben járt-kelt a piacok és bevásárlóközpontok világában megpillantott egy ismerős alakot. Nem tudta hol, mikor látta, az is lehet, még nem látta, de érezte, hogy ismeri, és oda kell menni hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a furcsa szakácsruhás férfi is őt nézte.
- Jónapot, ne haragudjon, de miért olyan ismerős nekem? - kérdezte a szatyrokkal felszerelt Ferencünk.
- Gour-Man vagyok. Segíteni fogok. Megtanítalak olyan ételt készíteni, amitől a gyerekeknek leesik majd az álluk. Épp úgy, mint most neked.
Ferencünk épp hogy visszanyerte figyelmét az ámulatból, hogy mi is történik éppen, azon kapta magát, hogy a szatyrai tele vannak a szükséges élelmiszerrel. Hallott ő már róla, hát persze. A gasztro-szuperhős. Valamiért mindig úgy képzelte, hogy éjjel dolgozik, mint a legtöbb normális szuperhős. Sohasem gondolta volna, hogy szembejön vele pont akkor, amikor neki épp segítségre van szüksége.
- Egy nagyon hagyományos, ámbár közkedvelt Brassóit fogunk csinálni. Nem lesz csalódás, bízhat bennem! - bátorította Ferencünket Gour-Man.

Hazaérvén számba vették a bevásárlást (4 adagra való):

1 kg sertés lábszár
10 dkg kolozsvári szalonna
20 dkg vöröshagyma
2 fej fokhagyma
1 szem paradicsom
1 szem paprika
1,5 kg krumpli
só, bors
húslé (húsleves kockából is lehet)

Gour-Man és Ferencünk az alábbiak szerint láttak neki a munkálatoknak:
A különféle alapanyagokat nagyjából egységes kockára aprították.

A krumplit zsírral bekenték (lehet olajjal is, de zsírral finomabb), fokhagyma darabkákkal és sóval egyetemben sütőbe helyezték, hogy ott elősüssék. Közben a szalonnát kiolvasztották, megfonnyasztották rajta a hagymát, ráhelyezték a felaprított paradicsomot, paprikát, hogy ez egy igazán kellemes alapot kölcsönözzön a készülő ételnek. Belehelyezték a felkockázott húst, sóval, borssal, fokhagymadarabkákkal alaposan megfűszerezték, majd elkezdték pörkölgetni, húslével fölengedve főzögetni.

Fontos, hogy se a krumpli, se a hús ne készüljön el teljesen, mert a végleges fázist együtt, összekapaszkodva tehetik csak meg.
Miután a krumpli félig-meddig megsült, és a hús is már nagyjából késznek minősíthető, összeöntésre kerülhet sor,  hogy még egy kis fokhagymás fűszerezéssel végleg összepiruljanak a sütőben.

- Hát ez... - keresgélte a szavakat Ferencünk
- Ez a Brassói. Igazi klasszikus.
- Köszönöm! Ezt soha nem tudom meghálálni... már hallom is a "Bezzegapus" történeteket... - merengett el könnyes szemmel képzeletében a kissé önbizalom hiányos apuka.


- Váljék egészségükre. - mondta Gour-Man, és Ferencünket révedve hagyva távozóra fogta.

To be continued...



2012. október 4., csütörtök

11. fejezet, avagy a Suhanc


Időpont: Szerda, negyed kettő. Helyszín: a Suhanc nevű kricsmi jobb hátsó asztala.

Itt ücsörög Takács bácsi, ki tudja hanyadik kisfröccse mellett, egyedül magában motyogva. Így megy ez már évek óta. Minden nap eszik egy porlevest, de különben fröccsözik, és magában beszél. Senki nem tudja, mi történt vele, senki nem tudja, mit motyog. Nem mertek még leülni mellé. Nem is nagyon akarták zavarni.

Suhanc, a kocsma névadó kocsmárosa, aki már körülbelül negyven éve kinőtt a suhanc korból, állítja, hogy recepteket motyog, de ő egy kukkot sem ért belőle.

Szerda, fél kettő, egy idegen leül Takács bácsi mellé, két kisfröccsel. Az idegen szakácsruhát visel és van valami hősies a megjelenésében.
- Tudja, hogy készül a jó vadas? - kérdezte egy kis idő után Takács bácsi az idegentől.
- Tudom. - hangzott az őszinte válasz.
- Az más. Én már unom... Ezen a héten minden nap azt főztem. Múlthéten perkelt volt. Jövőhéten megint vadas lesz. Mit csináljak, ha csak ezeket ismerem?
- De hisz minden nap itt ül, és maximum egy porlevest eszik.
- Maga még fiatal. Tudja, én fejben főzök. Nincs nekem már igazán étvágyam, csak egy levest bírok enni. El is telek vele. Viszont szeretem a recepteket, csak sajnos a perkelten és a vadason kívül nem ismerek mást, így azokat főzöm fejben. Tegnap különösen jó lett a vadas, kár, hogy nem volt itt...
- Szeretnék segíteni. Mit szólna ma egy új recepthez?
- Hm, az jó lenne, úgy is ebédidő van. Mit tud?
- Franciás zöldség ragús csirkemell. Ezt főzzük ma.
- Rendben, de szigorúan fejben!
- Csakis...


Hozzávalók (2 főre):
- 1 egész csirkemell filé
- 10 dkg zsírszalonna
- 3 nagyobb szál sárgarépa
- 3 szál fehérrépa
- 1 fél zeller
- 1 szál póréhagyma
- 2 dl tejszín
- 2 dl száraz fehérbor
- só, bors

Így készül fejben:

1) A szalonnát kockára vágjuk és kiolvasztjuk, a zsírjában elősütjük az előzőleg nagyobb szeletekre felvágott, sózott, borsozott csirkemelleket. A húst kivesszük, félre tesszük. 
2) A visszamaradt zsiradékban lepirítjuk a karikára vágott póréhagymát, sárgarépát, zellert és fehérrépát.

3) Fehérborral és tejszínnel felengedjük, és a hússal együtt az egészet készre pároljuk.



4. Rizs körettel fenséges fogásként tálaljuk.

- Hmm... - nyalta meg szája szélét Takács bácsi. Ilyen finomat is régen hallottam már!
- Akarja, hogy el is készítsük? - kérdezte Gour-Man
- Áh, köszönöm, már jól laktam. - mondta Takács bácsi, és bekanalazta levesének utolsó cseppjeit.

- Váljék egészségére. - állt fel az asztaltól az idegen és szerényen távozóra fogta lépteit...

To be continued...