2013. április 13., szombat

18. fejezet, avagy A Srácok

- Anett!! - kiáltotta izgatottan. - ANEEETTT!!!
- Mi az drágám? Mi történt? - kérdezte férjurát.
- Nem fogod elhinni! - kiáltotta ragyogó arccal - Mi vagyunk a következők!!!
- Milyen következők? Miről beszélsz? Megint ittatok munka után?
- Jaj, dehogy ittam, most ezt miért? Vagyis, persze hogy ittam. A Srácokkal pár sört. Onnan rohantam hozzád, mindjárt megyek is vissza, de most nem ez a lényeg. Mi vagyunk a következők, akik vendégül látják a Srácokat! Emlékszel, Petiéknél milyen finomat főzött az asszony?
- Hogy emlékeznék, amikor el sem vittél?
- Jaj, ne kezdd megint, tudod, hogy fiúbuli volt...
- Akkor miért nem a fiúk főznek?
- Tökmindegy. Na szóval - folytatta hadarva a boldog férj - a lényeg, hogy ide jönnek holnap, és nekünk kell a legjobb vendéglátóknak lennünk. Arra figyeljünk, hogy nem kell, hogy főétel legyen, ne is desszert, pizzát szeretjük, de az túl alap, ne legyen csirkés, mert olyat ettünk múltkor. Szóval találjunk ki valamit, ami még nem volt.
- A többesszámmal arra utalsz, hogy végre te is segítesz?
- Hát hogyne! Én veszem a sört! - ragyogott fel a boldog férj, majd csókot nyomott Anett homlokára és a következő pillanatban már szaladt is vissza a Srácokhoz.

Anett pedig leült és gondolkodott. Mit is csináljon, ami megfelel a követelményeknek? Igencsak tanácstalan volt, így nekiállt recepteket keresni, de hát nem igazán volt olyan szakácskönyve, amiben olyan különlegességet találhatna, mint amit férjecskéje kíván. Nézelődés közben a kezébe akadt egy furcsa kis könyv, amit még soha nem látott azelőtt, nem is emlékezett, hogy került a polcára. A borítóján egy furcsa kis szakácsemberke volt, szemébe húzott sapkával. A könyv címe pedig legnagyobb meghökkenésre ez volt: "Egy recept, ami nem főétel, nem desszert, nem csirke de majdnem pizza, viszont kiváló különleges beszélgetéshez egy jó társaságban". Nem hitt a szemének, elvégre nem hitt a csodákban. Kinyitotta és valóban csak egy recept volt benne:  fokhagymás rozmaringos Grissini mindenféle mártogatóssal.

Hozzávalók 6 személyre:
1/2 kg liszt
7 g szárított élesztő
olivaolaj
só, cukor
2-3 gerezd fokhagyma
1 friss ág rozmaring
3 dl langyos víz

A tészta épp úgy készül, mint egy egyszerű pizzatészta (10. fejezet, vagy 16. fejezet) liszt közepére kis krátert kreálunk, beleöntjük az élesztőt, az olajat, a sót a cukrot, majd apránként kevergetve beleöntjük a vizet. Amint már a massza kezd lágy tésztává válni hozzákeverjük az apróra vágott rozmaringot és a fokhagymát, majd rugalmas tésztává gyúrjuk, amit 1-1,5 óra alatt kb. duplájára kelesztünk.

A tésztából hosszú vékony rudacskákat formázunk, majd sütőpapírra helyezzük és 250 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Akkor lesz a jó, ha kívül már kezd kérgesedni, de belül finom puha marad.

A Grissinihez szinte bármilyen mártás, tunkolós készíthető ízlés szerint. Anett fokhagymás-sajtkrémes, mustáros-currys, valamint csípős salsa szószt készített, hogy legyen miből válogatnia a Srácoknak.


Mondani sem kell, hogy remek este volt, a Grissini nagy siker aratott, a Srácok még búcsúzkodás közben is arról beszéltek.

- Váljék egészségetekre - pirult el Anett, és legjobban férje büszke ölelésének örült.


2013. március 5., kedd

17. fejezet, avagy Aki barátot talál, kincset talál

Tizenöt évesen az ember nagyon sok mindent megtehet. Már nincs akkora szülői felügyelet, ám a gyermeki fantázia még élénken színezi a kalandokat. Ebből kifolyólag a három jó barát nekivágott a közeli erdőnek, hogy a nyári hétvégét sátorozással, pecázással, a világ megmentésével és a lányok kibeszélésével töltse.
Sátor, pecacucc, vadászkés, kóla; ennyire volt szükségük, nomeg arra, hogy Attila tudjon már főzni és hozzon magával minden ehhez szükséges eszközt.

Attila boldogan vállalta magára mindig a szakács szerepét, igaz eddig csak melegszendvicsen éltek. De most ezen a hétvégén, ebben az erdőben igazi kihívás vár rá: bogrács, tűz, felelősség. Már előző nap ki is találta, mit fog készíteni barátainak. Mivel egész héten Bud Spencer és Terence Hill filmeket néztek, így egyértelmű volt, hogy a menü hagymásbab lesz.

A kirándulás előtti nap Attilának volt egy titkos találkája egy különc kis szakáccsal, aki Gour-Mannak nevezi magát, és mindenkit ellát gasztro-tippekkel, -praktikákkal. Annak ellenére, hogy annyira különös volt az egész, hogy Attila nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, figyelte a gasztro-szuperhős minden szavát, minden mozdulatát, hogy ne okozzon másnap csalódást. Így kicsit fáradtan, de magabiztosan bandukolt társai mellett, miközben a friss filmélményeket idézgették hangos kacajok kíséretében.

A tábor leverése után, Attila feltűrte ingujját és nekilátott az előkészületeknek, közben társai gyorsan bevették magukat az erdőbe, hogy utánanézzenek az esetleges ellenséges táboroknak.

Előkészítette a hozzávalókat (kb 8-10 fővel számolt, hogy másnapra is maradjon)
1 kg vörös bab
20 dkg kolozsvári szalonna
kb fél kg füstölt sonka
5-6 gerezd fokhagyma
fél kg lilahagyma
1 db vörös hagyma
só, bors

A babot feltette főni egy félbevágott vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában, majd alaposan megsózta, borsozta. Miközben a bab főtt, felkockázta a szalonnát és a sonkát, a hagymákat felkarikázta.

Miután a bab nagyjából megfőtt (kb 3 óra), leszűrte, de a bab levét okosan félre tette. Tűzre helyezte a szalonnát, majd miután eléggé kiolvadt a zsírja, rászórta a sonkát is izzadni. Miután kellemesen megizzadt, rárakta a hagymákat, és az egészet lassú tűzön fonnyasztásig párolta. Ekkor visszarakta a missungra a babot, jól átkeverte, majd felöntötte a bab levével.

Rottyanásig főzte, majd friss kenyérrel és erős paprikával tálalta


A fiúk nem győzték lapátolni magukba a babot, igaz ki is fáradtak, mire legyőzték az összes fát a környéken. Miután három fakanál koppant három üres kis serpenyőben, a három jó barát boldogan feküdt hanyatt nyögdécselve. Boldogok voltak, mert barátok voltak, és tudták, hogy aki barátot talál, kincset talál.

- Hát váljék egészségünkre. - mondta Attila, maga sem tudta, miért ezekkel a szavakkal. Azt viszont tudta,  hogy éjjelre nyitva kell hagyni a sátor ajtót.

To be continued....

2013. február 9., szombat

16. fejezet, avagy a Snóbli

Egymással szemben ültek a Falatozóban. Egy kicsi és egy nagy, egy apa és a fia, két jóbarát. Az apa újságot olvasott, közben fröccsöt ivott, bal keze ökölben, a fiú egy pohár kóla mellett bámulta a saját öklét az asztalon. Az öklök kavicsokat rejtettek; snóbliztak.
- 4! - mondta bizonytalanul apjának, fürkészve tekintetét, hátha elárul valamit.
- Biztos vagy benne? - kérdezte az apja, miközben lapozott egyet.
- Nem, várj még. - Tért vissza a "sakk játszmához" a kisebbik.
Sokat snóbliztak, mindig az apa nyert. Ám most nagy volt a tét. Ha a fiú nyer, pizzát ehetnek. Már pedig az volt a kedvence, a házi pizza. A Falatozó szakácsa pedig állítólag valami varázslatos szuper szakácstól tanult, aki Gour-Man-nek hívja magát, és az ő pizzája szerte a világon híres, főként azok között, akik szeretik a pizzát. Azt persze nem sejtette, hogy ha veszít, akkor is pizzát fognak enni.

A fiú nagyon törte a fejét. túl akart végre járni az apja eszén. Az apuka mondása 3 volt, neki ebből kell kitalálni, mennyi lehet az újságot tartó marokban. A saját kezében 2 kavics volt.
- 2! - határozta el magát, bár tudta, hogy ez igazán kockázatos mondás, de már igazán nagyon éhes volt, és nagyon rákészült a pizzára.
- Biztos vagy benne fiam? - hangzott el megint a kérdés, és már a papa is bízott benne, hogy vége lesz a játéknak, mert neki is kocorodott már a gyomra.
A fiú nem válaszolt, csak bátran, határozottan kinyitotta a tenyerét, mutatva a benne levő két kavicsot. Az apuka látva a két kicsi követ elmosolyodott, és a fia arca előtt kinyitotta a tenyerét. Nem volt benne semmi.
- Nyertem! - kiáltott a fiú - ehetünk végre?
- Ehetünk. - bólintott büszkén az apa.

A Gour-Man pizzája elnevezésű házipizzát választották. A fiú izgatottan nézte a szakácsot, ahogy készítette az ebédjüket. A tészta elkészültét természetesen nem láthatta, de már tudta, hogy lisztből, búzadarából, sóból, oreganoból, langyos vízből, élesztőből, kis cukorból és olajból keverődik össze a massza, majd 1 órán keresztül kelesztődik, így lesz a masszából egy hihetetlenül finom puha, ízletes tészta.

A szakács kinyújtotta a tésztát, majd megkente azzal a szósszal, amit annyian szeretnek. A szószhoz felaprított vöröshagymát, fokhagymát, majd kis olajon megfonnyasztotta, erre rádobta a hámozott aprított paradicsomokat, a paradicsompürét, majd sóval, borssal, oreganoval megfűszerezte, rottyanásig összefőzte.

Tehát ezt a szószt kente a kilapított pizzatésztára, majd megpakolta minden földi jóval: kukorica került rá, sonka, bacon, hagymakarikák, paradicsomkarikák, friss bazsalikom, majd a tetejére bőven reszelt sajt. Így került az előmelegített sütőbe körülbelül 15-20 percre.

Apa és fia már alig várták, hogy a pincér kihozza a tányérokat. A fiú egyből nekilátott, annyira nem bírta türtőztetni magát.

- Ez jobb, mint amire vártam - mondta teli szájjal a fiú, és boldogan mosolygott az apjára.
- Váljék egészségükre! - mosolygott sejtelmesen a szakács, aki állítólag a híres Gour-Mantól tanult, majd eltűnt a konyha gőzében.


To be continued...